Fanni egész nap egy törött agyag szív miatt veszekedett velünk.
Fanni (órán): – Ha nem ragasztjátok meg egy percen belül, fejhangon fogok sikítani!
Tomi: – Előtte készítsd ki az ellenőrződ.
Fanni: – Jó. Akkor mínusz három barát.
Tomi: – Nekünk csak mínusz egy, úgyhogy szarabbul jártál.
Kinga: – Basszad szájba kurva magad!
K. Kinga: – Az szép volt…
Kinga: – Tőled idéztem, drága.
Krisztián bá: Én úgy tanultam lovagolni… hogy hát ráültem, és ez elég nagy hiba volt.
Krisztián bá: Kikristályosodik körülöttem minden, lefagy a rendszer…
Kinga szeretné jelezni, hogy menjünk a fénymásolóba a füzetemért: Fééé-nyüm-nyüm-nyüm-váááá. (és közben kaparja a levegőt, mint egy rókamanguszta)
Máté: – Ez azért lesz megint egyes, mert nem akarom kipuskázni, hanem meg akarom tanulni.
Tancinéni: – De Máté, baszd meg…
Tomi ordít anatómián: – A Fanni megeszi a vasemberes papírom! (tényleg épp csócsálta)
Tancinéni: – És ezt miért kell ilyen hangosan?
Matek, olyan feladat, hogy egy autó megy A-ból B-be.
K. Kinga: – Ehhez tudni kell a KRESZ-t.
Annyira telt tőlünk, hogy K. Kinga, Jázi és én énekeltük, hogy meseautóban színezüst erdők során repülünk a szívünk tavaszán.
Fanni: Az mennyire jó, hogy nekem az jött ki, hogy mínusz 38 kilométer az út?
Előzmény: Kinga kétszer kapott már azért szaktanárit, mert én őrült voltam, ő meg nézte.
K. Kingával és Jázival Fényév távolságot éneklünk matekon.
Kinga: Ezért is én fogok kapni, mert kiborulok és megölöm mindet…
Kriszti: – Fanni, milyen lesz a ruhád?
Diszti: – Göndör. (hajat értett)