Aranyköpéseink :)

Irodalom, Arany Jani élete. Volt benne 2 Ödön.
S.: Volt egy másik Ödön is.
Máté: Pöcs Ödön!

Valakit fikáztunk, hogy autista volt.
Fanni.: Tanár úr, az autista egy betegség.
S.: Nem kéne pöffeszkedni!
(én sem értem a reakciót 😀 )

S. néha ideges, ha jelentkezés nélkül beleszólunk az órába. Kinga vmit beüvölt.
S.: Jelentkeztél?
Kinga: B*ssza meg a f*szt!

Német, szódolgozat, Krisztián bá jó nehéz szavakat diktált.
Diszti: Legyen egy bőrgarnitúra? (könnyebb szó)
Krisztián bá: Ötösért hozhatsz egyet! Barna legyen!

Diszti: Melyik Kinga?
Tomika: A lila!

Németen feleltetés, Lilla a szokásos hisztijét játssza.
Krisztián bá: Lilla! Nem azt mondtam, hogy gyere hozzám feleségül, hanem, hogy gyere ki felelni! Azon majd gondolkozhatsz, ezen nem!

Tomika nagyban zabálja a parizeres szenyáját.
Betti: Van valakinek egy PéZséje (gy.k.:papírzsepi)?
Tomika odanyújtja a szenyáját: Tessék. Párizsis Zsemle!

Kinga óra elején ki akar kéretőzni wc-re.
E.: És miért nem mentél el szünetben? Mit csináltál?
Kinga: Hát vártam, hogy maga jöjjön!

E.: Ha nem írjátok fel a házit, az a ti bajotok.
Juci: S. tanárúr ezt miért nem így gondolja? (múltkor 10 percig ott kellett maradunk, mire mindnekivel feliratta a házit, amit persze nem ellenőrizünk le…)
E.: Mert ő nem olyan megfásult, mint én. Nem olyan régóta van köztetek…

Valaki felel a versből: Se bölcsőm, se szemfedőm…
Máté: Se serpenyőm, se lebenyőm…

S. megint ideges volt a Disztire, mert tapsolt.
S.: Leges legutolsó figyelmeztetésem!
Diszti: Így van!

Ugyanez folytatódik:
S.: Jó, kimégy!
Diszti: Jó, nem mégy ki!

A suliben kitapasztaltuk, hogy a tanárok rengeteg kérdésére helyes válasz a 6 vagy a kommunisták 😀 Ebből alakult ki ez a párbeszéd:
Erzsi néni: Hány hónapos korra alakul ki a zárt fogsor?
Jasmine: 6.
Erzsi néni: Nem.
Jasmine: Akkor kommunista!

Feribá épp arról beszélt, hogy ő azért nem táncolt a szalagavató bálján, mert ritkabénán táncol, ezt akkor tapasztalta meg, amikor 8. osztályban egy lány elrángatta táncolni:
Én annyira béna voltam, hogy az előttem lévő legbénább fényévekkel volt tőlem…

Aztán arról beszélt, hogy amikor az osztálya ballaggot, nem utasíthatta vissza a táncot. Nagy lelkesen meséli:
Túléltem én is, túlélte a lány is.

Megbeszéltük Feribával, hogy a bálon telesír egy százas zsepit, mert olyan szépek leszünk. Múlt héten dogát írtunk.
Én: Tanár Úr! Kijavította a dogát?
Feribá: Nem. Azokat is telesírtam.

Ádám kiselőadása (mindenki feszülten figyel):
Fanni: Arról beszél, hogy Eisenhower és Montgomery azt mondta egymásnak, hogy szia!

Ezek után:
Jasmine: Ez miről beszél?
Fanni: Arról, hogy a bálon nem lesz kóla…

még mindig Ádám előadása, ejtőernyős kép, rajta felirat: megjelenésükkor szinte besötétült az égbolt!!!
Fanni: Nem lehet, hogy csak este lett?

Kicsit hajlamos vagyok részegen furcsa fiúkkal ismerkedni, akikre utána persze nem emlékszem. Ma megjelenik egy ilyen az osztály ajtajában engem keresve:
Máté: Günther! Minden ujjadra van 5 fasz!
Tomika: Nem kellett volna láncfűrésszel alkoholizálni…

Fanninak megjött, fájt a hasa, Tomikáék csesztették.
Fanni: Jó…azt kívánom, hogy menstruáljatok!

ugyanerre a hasfájós dologra:
Tomika: Tán nem kellett volna Domestost inni….

Fanni feltette a Tomi székére  a lábát, Tomi hozott magának egy másikat, a Fanni arra is rá akarta tenni a lábát.
Tomika: Aki a kicsit nem értékeli, a széket nem érdemli.

Fanni: Ma van a szülinapom! Ma lettem 45.
Én: Nagylány lettél?
Fanni: Igen. Azért jött meg a menstruációm…

Én: Tomika! Ráérsz matekon? Nincs Gangesz és tiszta a padja…

Matek óra, kétségbeesetten oldjuk a gyökös egyenleteket.
E.: Arra törekszünk, hogy a gyökjel egyedül maradjon.
Máté felordít kétségbeesett hangon: De akkor egyedül félni fog!

Tegnap bál volt, kicsit későn és leamortizálva kerültünk ágyba. Ma vittük ugye Kinga szemét megmutatni Reidinek.
Reidi: Öhm… Igazság szerint azt kéne most beírnom, hogy a kötőhártya enyhén vérbő, de inkább azt írom, hogy normál.

Reidi felpakolja Kingára a lencsecserélgetős szemüveget. Kinga nézelődik bele a nagyvilágba.
Kinga: – Jaaa, hogy olvasnom kéne a betűket?
Reidi: – Nem lennék túl mérges érte.

Kingát is megkérdezte, merre mozdul el a kereszt melyik szára.
Kinga: – A vízszintes megy balra. Ja, nem, várjál! A függőleges!
Reidi kezébe temetett arccal: – Még egy vertikális…

Feribá: – Norvégia miben gazdag?
Szinti: – Kézkrém!

Jázi: – A Máté kérdi, hogy este lesz-e valami, amibe be lehet dugni a hangfalat.
Fanni: – Konnektor?

Feribá: Afrikai hadszíntér.
Fanni érti és írja: Taktikai hadszíntér 
(maratoni töri volt, és nagyon fáradtak voltunk)

Kinga elég sajátságosan képes étkezni néha.
Kinga: – Bazmeg, beleette a csokit a cipőmbe.
Tomi: – aki másnak vermet ás, az ne csokizzon láncfűrésszel.

Máté haja egyenesebb, mint szokott.
osztom: – De miért vasaltad ki?! (mert levágtak belőle)
Máté: – Ne aggódj. Estére be lesz göndörítve…

Erzsi néni: – Nem tudom, miért viselkedsz így.
K .Kinga: – Jéééégbőől vagyoook!

Máté elkezd krákogni németen. Mindenki ránéz.
Máté: Szőrcsomó.

Krisztián bá: – Mi volt a kérdés?
Tomi: – Lehet szállítani-e?

Máté tud szerezni valami szart Krisztián bának, de ingyen akarja adni neki, cserébe előbb el szeretne menni.
Krisztián bá: Nem. Az zsarolás. Bár azt még nem tudtam eldönteni, hogy te zsarolsz engem, vagy én téged…

Első órán törizünk, fáradtak vagyunk. K. Kinga falnak támaszkodva ül, gondolkozik, majd hirtelen a feje fölé mutat a falra: Hallod, Kinga! Rajzolj már ide egy körtét!

Fanni: – És péntek reggel ki a fasz fogja rám adni a ruhát? (bál, nyitótánc főpróba)
Adri néni: – Hát lehet, hogy az a fasz én leszek.

Kinga beszól.
Fanni: Tomi. Te ütöd meg vagy én?

K. Kinga énekel: Relatív prímszám…

Félév óta azon vagyok kiakadva, hogy Fanni irodalomból véletlenül 2,8-as átlagra megkapta a 4-est (!!), én meg 4,5-ösre nem az 5-öst.
Tomi: Tán nem láncfűrésszel kellett volna átlagolni.

E.: – Tomi, ezt a feladatot mi alapján csináltad meg?
Tomi: – Olyan késő volt, hogy a világomat nem tudtam…

Tomi belenéz a matekkönyvbe: Szasz négyzet!

Adri néni hozott be gondozástanos lapokat az ő csoportjának.
Tomi morog: Kúúúúrva csecsemők!

S.: – A ’20-as években hogy kezdődött minden nap az iskola?
Tomi: – Csöngőve’!

Diszti: Madarakat fogtak, hogy tudjanak mivel írni.

Jázi letépkedte egy könyvtári könyvről a borítót. Irodalmon kínomban azt rágtam és köpködtem szét.
Fanni: Gangesz! Még egyet ideköpsz, pofánbaszlak!

K. Kinga: József Attila írta a Bori levelet?

Fanni énekelni kezd: – Átvirrasztott éjszakák….
K. Kinga: – Száz el nem mondott szó…
Fanni: – Annyira jó! Elkezdek valamit, és így valahonnan mindig megszólalnak emberek.

Diszti: Az a nő egy utolsó veréb volt!

Tomi hátbabasz egy felfújt papírzacskóval, S. kiakad.
S. kiabál: – Azonnal menjél ki!
Tomi: – Oké. (és kisétál)

S. az ordítás közben odament Tomihoz.
közben Máté: Megüti. Megüti, bazmeg. Megüti.

Fanni: – A faszért kellett leszakítani a múltkor a függönyt?
Tomi: – A faszért kellett ösztönözni arra, hogy leszakítsam?

Dé írja össze, kik jönnek bál után bulizni.
Diszti: – Kinga, te jössz bál után?
Kinga: – NEEEEM!
Fanni: – Tehát jön.
Diszti: – Már írom.

G. Fanni tavalyig szemüveges volt.
Kinga: – Fanni, neked most kontaktlencséd van?
én: – Nem, ő most nem lát a mínusz hatos szemével.

K. Kinga haja göndör lesz a bálon.
K. Kinga: – Jaj, félek tőle.
én: – Miért? Nekem mindig göndör, és még egyszer sem harapott meg…

K. Kinga reakciója: – TE!!!!
röhögök
K. Kinga: – Azt ugye tudod, hogy ebben a “te”-ben minden benne volt a bazmegtől a kurvaszádig?

Anatómia. Szinti beszól Tominak, Tomi lerohanja, fél perc múlva már a földön fekszenek egymáson hörögve.
Kinga odasétál hozzájuk, föléjük áll: Tomi! Az a nő egy tanár, ez meg egy anatómia óra, amin te részt veszel.

S.: – Magyarországon 1924-ben volt az első rádióadás.
én: – És énekelt róla az LGT! (semmi reakció) Többen kérdezték…
Kinga: – Szó szerint ezt akartam mondani.

A kétkezi munkás K. Kinga szerint kétkezű jómunkásember.

Krisztián bá: – Szinti, buktál valamiből?
Szinti: – Igen. NÉMETBŐL. (és öl közben a szemeivel)

Tomi: Nem mehetek Ipari bálra. De mindegy, úgyis be fogok lógni, mert úgyis ezt énekli a Rubber Puppet.

Fanni egész nap egy törött agyag szív miatt veszekedett velünk.
Fanni (órán): – Ha nem ragasztjátok meg egy percen belül, fejhangon fogok sikítani!
Tomi: – Előtte készítsd ki az ellenőrződ.

Fanni: – Jó. Akkor mínusz három barát.
Tomi: – Nekünk csak mínusz egy, úgyhogy szarabbul jártál.

Kinga: – Basszad szájba kurva magad!
K. Kinga: – Az szép volt…
Kinga: – Tőled idéztem, drága.

Krisztián bá: Én úgy tanultam lovagolni… hogy hát ráültem, és ez elég nagy hiba volt.

Krisztián bá: Kikristályosodik körülöttem minden, lefagy a rendszer…

Kinga szeretné jelezni, hogy menjünk a fénymásolóba a füzetemért: Fééé-nyüm-nyüm-nyüm-váááá. (és közben kaparja a levegőt, mint egy rókamanguszta)

Máté: – Ez azért lesz megint egyes, mert nem akarom kipuskázni, hanem meg akarom tanulni.
Tancinéni: – De Máté, baszd meg…

Tomi ordít anatómián: – A Fanni megeszi a vasemberes papírom! (tényleg épp csócsálta)
Tancinéni: – És ezt miért kell ilyen hangosan?

Matek, olyan feladat, hogy egy autó megy A-ból B-be.
K. Kinga: – Ehhez tudni kell a KRESZ-t.

Annyira telt tőlünk, hogy K. Kinga, Jázi és én énekeltük, hogy meseautóban színezüst erdők során repülünk a szívünk tavaszán.

Fanni: Az mennyire jó, hogy nekem az jött ki, hogy mínusz 38 kilométer az út?

Előzmény: Kinga kétszer kapott már azért szaktanárit, mert én őrült voltam, ő meg nézte.
K. Kingával és Jázival Fényév távolságot éneklünk matekon.
Kinga: Ezért is én fogok kapni, mert kiborulok és megölöm mindet…

Kriszti: – Fanni, milyen lesz a ruhád?
Diszti: – Göndör. (hajat értett)

Voltunk Reidinél (mert ő optikus), hogy csináljon valamit a szememmel, mert nem látok.
Feltesz egy csomó kérdést.
én: – Öhm.. ezeket az SZTK-ban is meg kellett volna kérdezniük?
Reidi: – Nem szeretnék nyilatkozni.

én: – Ez olyan, mint amikor egyik tanárunk beszél a másikról?
Reidi: – Pontosan. “Hát ő elég szeszélyes.” És ezt úgy kell érteni, hogy az egy kretén, báázmeg!

Valami hülye szemüvegen keresztül nézet velem egy keresztet.
Reidi: – A függőleges szára melyik irányba van elcsúszva?
én: – Hát amelyik ilyen (mutatom a kezemmel a vízszintest) az van balra.
Reidi: – Húbazmeg… Gangi drága, ha vertikálist és horizontálist mondok, többre megyünk?
(És igen, azt megértettem…)

Megnézte a szemnyomásom valami tárggyal, ami levegőt fújt a szemembe. Kinga kiröhögött, amikor összerándultam.
én: – Lődd őt is szembe!
Reidi: – Miért, neki is szokott fájni a feje?
én: – Nem. Csak akarom látni, ahogy szemen lövöd.

Végül is kiderült, hogy Kinga sem lát, ezért ő is kapott jövő szombatra időpontot.
Kinga: – Hm. Az érdekes lesz. Pénteken lesz a bálunk…
én: – Nem baj, majd befolyunk valahogy. 

Mondok valamit.
Jázi Kingának: Anyánk megint hülye.

Kisgyerekkort vesszük, nosztalgiázunk.
Kinga: Volt az a világítós talpú cipő. És tök szar volt, mert már akkor is gebe voltam, és baszkodnom kellett a lábam, hogy világítson.

Kinga: Valamiről beszélgettem Daniellel (régen cserediákja volt), de nem tudom, miről.

én: – Engem papám megtanított a kártyában csalni.
Kinga: – Csak a kortyozásban nem tanultál meg. (innen ered az emlékezetes csatári berúgásom)
én: – Húúú……..
Kinga: – Mi van? Övön aluli volt? Vagy magas labda?
én: – Mindkettő.
Kinga: – Tökön rúgtalak és eldobtam feletted a labdát.

én: – Még sose láttam az Aladdint.
Jázi felvonyít
Kinga: – Nem. És Oroszlánkirályt sem nézünk.

Bejött Káddugó helyettesíteni, akit egyszer már nagyon csúnyán felbasztunk. Ahogy belépett az ajtón összevigyorogtunk Fannival.
Fanni: – Gangesz, ugye tudod, mi a küldetés?
én: – Persze.
Fanni: – Örülök, hogy már nem kell beszélgetnünk, hogy megértsük egymást.

Káddugó: – Látjátok, hol van a felesleges gyök?
én: – Öhm… Tanárnő, nincs a táblán gyök, az a baj.
(Mert én azt hívom gyöknek, ami gyökjel alatt van, ő meg az egyenlet eredményét.)

Kicsit túl hamar gurult be rám a néni.
Tomi: Az mennyire szép, hogy Gangesz az óra tizenhetedik percében majdnem szaktanárit kap…

Egy egyszerű kis egyenletet csinálunk fél órája az ő irányításával olyan módszerekkel, amikről még az éltben nem hallottunk.
Tomi: Figyelitek? Beszorozza eggyel, aztán beszorozza kettővel, aztán elosztja kettővel, hogy visszaálljon az előző helyzet. Aztán állunk itt a szarban.

Herkules: – Miért rajzolta fél osztály középre, mikor mondtam, hogy ne?
én: – Középre járvány van.
Kinga: – Te vagy egy kibaszott járvány!

Herkules: – Nemtudomki miért szerette ezt az ábrázolásmódot?
én: – Mert egy debil állat volt!

Máté: – Amikor leülök tanulni, három perc múlva már azt látom, hogy kint hív a kutya, hogy menjek vele játszani.
Kinga: – Engem meg hív a laptopom, hogy nyissam ki.
én: – Kinga, azért a tied kicsit betegebb.

Tomi németet fordít: Három várakozó szellemű ember.

írva: 53-jährige.
Kinga fordítja: 56 éves.

Hallás utáni szövegértést csináltunk magnóról. Elkezdett akadni.
magnó: Meh-meh-meh-meh (Krisztián bá rábasz egyet) Ceh-ceh-ceh-ceh.

Tancinéni: – Tomika, halkabban.
Tomi: – Bocs, főnök.

Diszti: Tanárnő, eloriendálódhatnánk az ebédlő felé?

Fanni kiborította Tomit a padból.
Fanni: – Tomi, gyere, siess.
Tomi fenyegetőn: – Te fuss előre, majd utolérlek….

Tancinéni: – Felraktad a széked?
Diszti: – Felrakom. Máté, rakd fel.

Kingával kerestük az optikát. Ő mondta, hogy nem tudja, pontosan, hol van, de van ott egy patika, biztos a környékén lesz.
Bementünk megkérdezni egy újságoshoz, hogy hol van. Mutatja a csaj. Megyünk felé.
Kinga: – De látod, az a pati…. Jaaaa, hogy oda optika van írva?

Kinga: – Bazmeg, és a lánynak is előadtam, hogy biztos a patika mellett van. És nincs is itt patika!
én: – Nem baj, legalább megértette, miért keressük az optikát.